A modern csőlézer-vágó gépek hatékonyan dolgozzák fel a hat főbb fémet: széntartalmú acélt, rozsdamentes acélt, alumíniumot, rézet, sárgarézet és titanit. Ezek az anyagok az ipari lézeres csővágási alkalmazások több mint 85%-át teszik ki, a szálas lézeres rendszerek pedig különösen hatékonyak a hullámhossz-alkalmazkodásuk és pontosságuk miatt.
A rozsdamentes acél korrózióállósága ideálissá teszi tengeri alkatrészekhez, míg az alumínium könnyűsége miatt az űrrepülési gyártásban terjedt el. A réz hővezető-képessége hozzájárul a légkondicionáló rendszerek gyártásához, amint azt a szakma hatékonysági tanulmányai is igazolják. Az erősség-súly arányuk miatt értékelt titán csövek orvosi implantátumok előállításában dominálnak.
A szálas lézerek 1064 nm-es hullámhosszt használnak, amelyet a nem visszaverő fémek, például a széntartalmú acél hatékonyan elnyelnek. Visszaverő fémeknél, mint az alumínium és a réz, az impulzus üzemmód és a nitrogén segédgáz minimalizálja az energia visszaverődését, így biztosítva állandó vágási minőséget.
A magas visszaverőképességű fémek vágásához pontos fókuszálásra és optimalizált segédgáz-ellátásra van szükség a nyaláb visszaverődésének megelőzése érdekében. A műveleti sebességet (általában 20–40%-kal lassabb, mint acél esetén) magasabb teljesítménybeállításokkal (3–6 kW) kell kiegyensúlyozni az élminőség fenntartása és az oxidáció elkerülése érdekében, ahogyan azt a 2024-es Fémfeldolgozási Jelentés is részletezi.
8 mm-nél vékonyabb széntartalmú acélcsövek esetén a legtöbb műhely úgy találja, hogy 2 és 3 kW közötti szálas lézerek elég jól dolgoznak, ha percenként 3–5 méteres sebességgel vágják az anyagot. A rozsdamentes acél esete azonban más. A benne lévő króm miatt körülbelül 10–15 százalékkal nagyobb teljesítménysűrűségre van szükség. Így 5 mm-től 10 mm-ig terjedő falvastagságoknál az üzemeltetők általában 3–4 kW-os lézereket használnak, hogy jó minőségű vágást érjenek el túlzott olvadék nélkül. És ne feledkezzünk meg a nitrogén segédgáztól sem. 12–18 bar nyomáson történő alkalmazása segít csökkenteni az oxidációt a vágás során, ami jelentős különbséget jelent a végső termék minőségében ezen vasalapú anyagok esetében.
Amikor alumíniumötvözetekkel, például 6061-T6-tal dolgozunk, általánosan a legjobb eredményt 3–4 kW-os lézerek alkalmazásával, vágási sebesség lassításával 1,5 és 3 méter per perc közé tudjuk elérni. Ez segít elegendően alacsonyan tartani a hőmérsékletet ahhoz, hogy a vékonyfalú csövek ne torzuljanak el túlzott hőfelhalmozódás miatt. A rézötvözetek esetében a helyzet bonyolultabb, mivel ezek hajlamosak visszaverődni a lézerfényről. A legtöbb üzemeltető impulzusüzemű lézerbeállításokkal ér el sikert, ahol a kitöltési tényező körülbelül 70–90 százalék között van. A The Fabricator 2024-es iparági jelentéseire tekintve úgy tűnik, komoly fejlődés tapasztalható. Emelik, hogy a fókusztávolság dinamikus beállítása a vágási műveletek során akár körülbelül egy negyeddel csökkentheti a feldolgozási időt, ha konkrétan 3 mm vastag rézlemezekkel dolgoznak. Elég jelentős javulás, ha a gyártók képesek ezeket a technikákat megfelelően bevezetni termelővonalainkon.
Egy termelési próba 4 kW-os csőlégcsírázó géppel 304-es rozsdamentes acélon így zajlott:
6 mm-es csövek :
12 mm-es csövek :
Az eredmények azt mutatják, hogy a lézerteljesítménynek jelentősen növekednie kell a vastagsággal – a dupla anyagvastagság esetén 33%-kal nagyobb energia szükséges –, miközben a szorosabb gáznyomás-szabályozás (20–25 bar) javítja az olvadt fém eltávolítását.
A mai napi csőlézer vágóberendezések mindenféle profilozott anyaggal képesek dolgozni, beleértve a kör, négyzet és téglalap alakú csöveket, amelyek gyakran előfordulnak szerkezeti elemként, autóvázakban, valamint épületek fűtési/hűtési rendszereiben. Habár a kerek csövek jelenleg is körülbelül a világszerte vágott mennyiség felét teszik ki, az elmúlt időszakban egyre növekvő tendencia az éles szögű formák használata modern építészeti projektekben és közlekedési infrastruktúrában. A legújabb gépek olyan funkciókkal vannak ellátva, mint automatikus központosító tokmányok és állítható görgők, amelyek segítenek stabilan tartani az anyagot a nehezebben kezelhető nem kerek keresztmetszeteknél. Amikor szögekkel vagy C-profilokkal kell dolgozni, a gyártók azt tapasztalták, hogy a régi két ponton történő rögzítés helyett a négy tokmányos rendszer alkalmazása közel egyharmadával csökkenti a hajlítási problémákat a feldolgozás során.
Amikor különböző anyagok kevert tételével dolgozunk, például 3 méteres alumínium csövekkel és hosszabb, 9 méteres rozsdamentes acél szerkezeti csövekkel, a rugalmasság különösen fontossá válik. A legújabb moduláris lézeres vágóberendezések állítható tokmányokkal és okos elrendezési szoftverrel vannak felszerelve, amely akár 89 százalékos anyagkihasználást is elérhet, még akkor is, ha különböző méretekkel dolgozik. Ezek a gépek egyébként több érdekes funkcióval is rendelkeznek. A gyors cserélhető forgatóadaptereket kevesebb mint négy perc alatt lehet lecserélni, miközben a befogó nyomás automatikusan állítja magát 20 és 200 psi között attól függően, mi kerül vágásra. Emellett a teljes 360 fokos vágófej-mozgás közel felére csökkenti a beállítási időt. Azok a műhelyek, amelyek dupla betöltőállomásokkal dolgoznak, működésük nagy részében folyamatosan üzemelnek, ami általában hozzávetőlegesen 40 százalékkal jobb megtérülést jelent azoknál a létesítményeknél, amelyek havonta átlagosan tizenöt különböző csőformát dolgoznak fel.
6 kW-os szálas lézeres rendszerrel a szénacélnál körülbelül 25 mm-es, míg az ötvözött rozsdamentes acélnál kb. 20 mm-es vágási mélység érhető el. Az alumínium- és rézötvözetek esetében azonban ezek az anyagok általában körülbelül 15 mm-nél érik el határaikat, mivel nem nyelik el olyan hatékonyan a lézerenergiát, mint a acél. Ezeknek a fémeknek a vágásához kb. 30, sőt akár 50 százalékkal nagyobb teljesítménysűrűség szükséges, mint amennyi az acélmunkákhoz szükséges. Az ón egy teljesen más jellegű kihívást jelent. Bár elméoretileg akár 12 mm-es vastagságig is megvágható, speciális óvintézkedésekre van szükség, mivel az ón hajlamos a gyors oxidációra a vágás során. Ez azt jelenti, hogy a művelet teljes időtartama alatt inerthanggal kell védeni az anyagot, hogy minőségi eredményt érjünk el, felületi reakciók nélkül.
0,5 és 3 mm közötti vékonyfalú alumínium alkatrészek esetén az űrrepülési alkalmazásokhoz elengedhetetlen a ±0,1 mm-es pontosság elérése. Ezt a pontossági szintet általában impulzuslézeres technológiával érik el, amely segít szabályozni a hőt, és megakadályozza a torzulási problémákat. Amikor 6 és 25 mm vastagabb szénszállal dolgozunk, a hangsúly kissé megváltozik. Ebben az esetben különösen fontos az él merőlegessége, amelynek fél foknál kisebb eltérésen belül kell maradnia. És természetesen senki sem szeretne salakot a készterméken. A magas nyomású nitrogén hozzáadása a feldolgozás során körülbelül 40 százalékkal javíthatja az élminőséget 12 mm-es acéllemezek esetében. Egy másik észrevétel, hogy mennyivel hosszabb időre van szükség a 20 mm-es acél előfúrási kitartási idejére összehasonlítva az 5 mm-es alumíniummal. A különbség valójában háromszor hosszabb, a két anyag termikus tömegjellemzői miatt.
Az adaptív fúrási algoritmusok 55%-kal csökkentik a rézötvözetek fúrási idejét. A hibrid, oxigén-nitrogén keveréket használó fúvókák 25%-kal simább éleket eredményeznek 15 mm-es alumíniumon. A kettős hullámhosszú lézerek 0,8 µm Ra felületi érdességet érnek el tükröző fémes anyagokon – 30%-kal jobb eredményt adva egymódusú rendszerekhez képest. Ezek az innovációk 18%-kal csökkentették az utómegmunkálási lépéseket titán orvosi alkatrészek gyártása során.
Egy 2023-as, a szakma által végzett összehasonlítás szerint a szálas lézerek körülbelül 30 százalékkal kevesebb energiát használnak, mint a hagyományos CO2-es modellek, amikor vezetőképes fémekkel, például rozsdamentes acéllal és alumíniummal dolgoznak. Ezek a lézerek akkor működnek a legjobban, ha a fémlemez vastagsága körülbelül 25 mm vagy annál kisebb. Nem vezető anyagok esetén azonban a szakemberek többsége továbbra is a CO2 rendszereket részesíti előnyben, mivel ezek általában jobban teljesítenek ilyen helyzetekben. A legújabb generációs szálas vágóberendezések adaptív hullámhossz-szabályozással vannak felszerelve. Ez a funkció csökkenti a réz és a sárgaréz vágása során fellépő reflexiókból eredő problémákat, amelyek a régebbi berendezésekkel elég nehézkesek lehetnek.
A fejlett rendszerek akár 120 méter per perc sebességű vágást érnek el ±0,1 mm pontossággal, lehetővé téve a folyamatos gyártást autók kipufogórendszerei és légkondicionáló csatornák esetében. Az automatikus betöltés és az MI-alapú elhelyezési szoftver kombinációja 18–22%-kal csökkenti az anyagpazarlást a kézi módszerekhez képest.
| IPAR | Kritikus követelmények | Ajánlott lézerjellemzők |
|---|---|---|
| Autóipar | Pontos hegesztési előkészítés (<0,2 mm tűrés) | 3 kW feletti szálas lézer látórendszerrel |
| Felépítés | Vastagfalú acél (8–25 mm) feldolgozása | 6 kW-os lézer gázsugáros vágással |
| HVAC | Összetett 3D alakzatok vékonyfalú anyagokban | 5-tengelyes vágófej forgótengellyel |
Szerkezeti acélgyártás esetén elsődlegesek a 25 mm feletti vágókapacitású gépek és az automatikus salakeltávolítás. A légkondicionáló vállalkozók a kompakt rendszerektől profitálnak, amelyek 60–150 mm átmérőjű csövek feldolgozására képesek gyorscsere-kulccsal.
A csőlégköri vágógépek feldolgozhatják a széntartalmú acélt, rozsdamentes acélt, alumíniumot, sárgarézat, rézet és titánt.
A szálas lézerek 1064 nm hullámhosszúságú lézert használnak, és a tükröző fémes anyagokat, mint az alumínium és a réz, impulzus üzemmód és nitrogén segédgáz alkalmazásával kezelik az energia visszaverődésének minimalizálása érdekében.
Egy 6 kW-os szálas lézeres rendszerrel a széntartalmú acél vágási mélysége körülbelül 25 mm lehet.
A szálas lézervágók általában kb. 30%-kal takarékosabbak energiában, mint a CO2-es modellek, amikor vezetőképes fémekkel dolgoznak, és adaptív hullámhossz-szabályozóval vannak ellátva, ami jobb kezelést biztosít tükröző anyagoknál, mint a réz és a sárgaréz.
Forró hírek